Van egy hely ahol élek. Ahol életem eddigi nagy részét töltöttem. Itt, amikor eljön a karácsony mindent hófehér puha hó borít, ahol esténként a fagyos szél fújja arcomat, egy nagy csendes erdő közepén. Nem vagyok egyedül, igazából sosem voltam .Vannak haverjaim,akik mindig velem voltak, azután elmentek,helyükre jött másik,akikkel újra összebarátkoztam, hiszen egy közös cél felé haladunk.

Az elején nem tudtam hol vagyok és hogy meddig maradok itt. Emberek hada jött felém minden egyes nap, féltem tőlük, később rájöttem, hogy nem is olyan gonoszak, nem bántanak, adnak nekem enni és rendberakják körülöttem a terepet. Némelyikük folyamatosan keresi velem a kapcsolatot, de én bennem él még az ijedtség,vajon mit akarnak? Teltek az évek,ahogy jöttek mentek a barátok ráeszméltem mi a célom.

Egy igazi szerető családhoz tartozni . Mindegyikünknek ez a célja és azok az emberek,akik itt vannak ebben segítenek nekünk. Nekem a karácsony a kedvenc programom. Ilyenkor az emberek teli vannak jó érzéssel. Érzem hogy szeretet áramlik belőlük és hogy ilyenkor olyan boldogok és szeretnek. Ezáltal valamilyen szinten ennek én is részese lehetek. Nem emlékszem teljesen,milyen is volt egy családban tölteni a karácsonyt, de nagyon kíváncsi vagyok,milyen ezt bentről megélni.

Részese lenni az izgatott készülődésnek és az édes illatokat érezni közvetlen közelről,majd lopni a karácsonyi menüből és bocsánatot kérni amiért ezt megtettem. Erre vágyom. Az ölelésre a puszikra,a gazdi mellett töltött hosszú pihentető alvásra és sétákra.

Az én kis zugomban töltött évek során még mindig él a remény, hogy egyszer...talán..egy családban tölthetem a karácsonyt.

Boldog karácsonyt
Szamanta