Az első advent alkalmából szeretnénk itt Önöknek Attila gondolatait kifejteni...

 Történet egy saját otthonról!

 .............................................Reggelente ugatással köszöntve várnak ránk .,Bár merre megyek,követ egy szem pár.Kérdőre vonva eddig hol voltál?

Azt gondoltam talán nem is jössz már?Most miért vele sétálsz ? Miért nem engem választottál?

Nap mint nap megpróbálni,fizikai ,lelki sebeket begyógyítani,visszaadni a reményt ,a bizalmat az emberek felé. Egy egy gyakorlás, bohóckodás,séta ,játék után látni a a szemében kialvó parázsból,megszületni a ragyogást.

A fénye mondaná, :köszönöm.. ..Jó nap végén úgy hazamenni,ma is megszínesítettem a szürke hétköznapját,ahogyan ő is ezt tette velem.

A kutyáimmal hazaindulva,de még kérdőre von az a szempár:hé figyelj már,engem ma is itt hagytál...magamba mosolyogva némán válaszolok:

egyszer mindenki haza talál....

Attila, Állatvédelmi Centrum csapatából