Néha történnek dolgok, amelyeket nem szeretnénk átélni ...

........ De ha igen, akkor ezek csak úgy történjenek, amikor az emberek és a kutyák együtt élnek egy ideig, és egy jó csapatot alkotnak egymással... mint ahogy a múlt hétvégén a NRW-ben  ...

Főszereplő: Elke, egykori bőrbeteg kutya egy kecskeméti magyarországi menhelyről származó kutya, akit a PHU egy szerető otthonba közvetített ki.

Szombaton, mint mindig a gazdasszony most is bepakolta a 3 kutyáját a kocsiba, hogy sétálni vigye őket ... Elindult, majd leállította az autóját a parkolóban, és mint mindig, elsőként Elke ugrott ki a kocsiból arra várva, hogy végre elkezdődjön... minden úgy, ahogy eddig történt ...

De ezúttal pont abban a pillanatban, amikor Elke kiugrott a kocsiból, egy távoli mennydörgés hallatszott, amitől Elke úgy megijedt, hogy pánikszerűen futni kezdett, és csak futott és futott tovább... úgy hogy már senki és semmi sem tudta őt  megállítani.

Mindannyian el tudjuk képzelni, hogy mekkora káosz-hangulatba eshet ilyenkor az ember, amikor látja szeretett négylábú társát teljes pánikfélelmében elszaladni! Először abban reménykedik az ember, hogy a kutya néhány perc elteltével visszatér, de aztán nagyon gyorsan elkap bennünket a félelem.

Miután a gazdasszony megértette, hogy Elke, aki pánikszerű félelmében azt sem tudta, hogy mi van körülötte, aki előtt csak az lebegett, hogy el innen ebből a káoszból, és nem valószínű, hogy magától visszatér majd, elsőként a két kutyájáról gondoskodott, majd csak azután hívta fel a rendőrséget, és hogy azután tiszta fejjel tudjon, Elke felkutatására tudjon indulni.

A kétségbeesésében felhívta Petra kolleganőnket, tudatva vele a szerencsétlenségét és félelmét. A PHU elsőként gondoskodott róla, hogy tájékoztassák a Tasso-t Elke eltűnéséről. Ez után Petra azonnal odahajtott az említett parkolóhoz, hogy segítsen a keresésnél és annak megszervezésesénél; az esetet tudatta minden kutyabarátjával- és nem kutya barátjával, ismerősével és még a Facebookra is felhívást tett közre.  A kutyabarátokkal történő számtalan beszélgetések során Petra a "Sieglar-tavi kutyasétáltatók" WhatsApp-csoportjával is kapcsolatba lépett.

Ez a csoport szintén egy olyan felhívást tett közzé, miszerint menjenek el az adott területre sétáltatni, és tartsák nyitva a szemüket és fülüket. A WhatsApp csoport ezután spontán egy keresőcsoportot szervezett meg. Rengeteg segítőre találtak, így azonnal 2 állandó embert állítottak be a parkolóba abban a reményben, hogy ha Elke esetleg oda visszatérne, illetve azzal a feladattal, hogy az odaérkezőket az esetről informálják, illetve az emberek figyelmét Elkére tereljék.  A "Sieglar-tavi kutyasétáltatók" egy másik csoportja is részt vett egy egész éjjen át történő, minden felé kiterjedő Elke utáni keresésben.

Megállapodás született arról is, hogy a tulajdonosnak ideiglenesen először otthon kellett maradnia, arra az eshetőségre, ha a közbeeső időben Elke netalán hazafutna, vagy, hogy az esetleges telefonon hívásokra megfelelően válaszolni tudjon.

Egész éjszaka tartott a keresés és az őrködés, félelemmel és reményekkel tele. Természetesen informáltak minden kutyasétáltatót, túrázót, kerékpárost, és sétálót, stb., olyan mértékig, hogy rövid időn belül már nagyon sok ember tudott Elke eltűnéséről. És pontosan ez volt a helyes út: vagyis, hogy a lehető leghamarabb nagyon sokan tudjanak az eltűnéséről, e személyek számára érdembeli elérhetőséget és fix telefonszámot megadni.  Egy elszabadult kutya megtalálására az eltűnését követő első pár eltelt órájában van a legtöbb esély.

És valóban megtörtént az, amit minden fél remélt, mindjárt vasárnap reggel:

A kis szökevénnyel éppen egy arra sétáló jött szembe, aki maga is kutyatulajdonos volt, és akinek megengedte, hogy pórázra kösse. 

Mivel az illető úr hallott Elke kereséséről, tudta, hogy hol találja meg a segítőket ezért odavitte Elkét abba a parkolóba, ahonnan megszökött. És ott találkozott Elke ismét a gazdasszonyával, akik ott gyűltek össze a következő műszakváltásig. El lehet képzelni, az örömöt és a megkönnyebbülést mindkét oldalon!

Elke hasa teljesen be volt horpadva, és miután biztonságban hazaérkezett, legalább 10 liter vizet megívott, azután csak aludt, aludt, és aludt...

Reméljük, hogy minden stresszt, pánikot és félelmet ki tudja majd aludni a kis lelkéből és gyorsan el tudja majd feledni ezt a rossz élményt.  A gazdijának is azt kívánjuk, hogy minél előbb legyen túl ezen a szörnyű élményen.

Köszönjük minden segítőnek és őrangyalnak, akik részt vettek ebben az akcióban és csak annyit mondunk még : minden elismerésünk mindenkinek! Együtt örülünk gazdasszonnyal, hogy jó vége lett ennek az izgalmas kalandnak!

Pfotenhilfe Magyarország csapata/ Állatvédelmi Centrum csapata