... aki fájdalmas szembántalomban szenvedett és belőle a boldog Ruby "Répácska" lett!
Emlékeznek még Hédire, a kis szemfájós Westi szukára?
A kis édes Hédit a Békési altató állomásra "adták be". Ott megállapították, hogy szemproblémája van és nyilvánvalóan ez volt az oka annak, ami miatt oda beadták. Az altatóállomáson természetesen nem tudtak rajta segíteni, éppen ezért az ottani dolgozók az Állatvédelmi Centrumtól kértek segítséget.
Hédi beköltözött az Állatvédelmi Centrumba, megmutatták őt az állatorvosnak és onnantól kezdve óránként kapott szemcseppet a szemébe... félő volt, hogy megvakul. Amit egyáltalán még meg tudott különböztetni egymástól, az akkor valószínűleg csak a fény és a sötétség közötti különbség volt.
Mi elhelyezési segítséget nyújtottunk a kis Westi szukának azzal, hogy feltettük őt a honlapunkra. Nagyon gyorsan találtunk is egy hölgyet, aki azonnal megszerette Hédit, aki biztos volt benne, hogy magához veszi. Minden kétségen kívül!
Ő nemrégen vesztette el kedves kis Cleo nevű szukakutyáját, és meggyászolta a kis különleges barátnőjét. De mégis az volt az érzése, hogy házából hiányzik egy 4 lábú, és eggyel több a kutyakosara is, jóllehet még két szukakutya és két macska is tartozott a családhoz.
Westi szukák mindig is éltek az otthonában, mert a különlegességük miatt szereti őket, úgy, hogy most különösen egy kis terrier-kutyus fejecskét hiányolt még. Jóllehet 4 állat élt a házban, és a családját is valójában "teljesnek" érezte, a ház úrnőjének mégis hiányzott valami... és így kattintott rá az internetre és "talált" rá Hédire a honlapunkon! Teljesen fel volt villanyozva: ott volt az Ő kutyája!
Teljesen biztos volt benne! Szívében, legbelül világosan érezte: ez itt az én kutyám!
Egy beteg, valószínűleg vak kiskutya sürgősen otthont keres... és volt még neki helye egy másik állat számára is, mindenekelőtt szíve hozzá, hogy ennek a kis szegénykének békét, nyugalmat , szeretetet, gondoskodást, időt és türelmet szenteljen ... Elő a számológéppel, egy - két kattintás rá, aztán nézni, érezni, gondolkodni, figyelni, ismét érezni, majd újra nézni... és így teltek el a következő napok is. Titokban minduntalan utána nézett a kis szuka kutyának, nézte és a szívében minduntalan azt érezte, hogy hírt kap róla: igen ő az, ő te kicsi terrier szukád!
Ő bevallotta a férjének, aki némi rábeszélés után beleegyezett! A kívánságának teljesülni kell!
És indult minden: telefonon felhívta Hédi közvetítőjét Anke Waiz-t, - mindkettejük azonos hullámhosszon jó egyetértésben, élénk beszélgetést folytattak egymással- majd kitöltötte az önértékelési ívet és elküldte; ezután egy előzetes felmérési látogatásban állapodtak meg, ami meg is történt, és mi a PHU-tól biztosan voltunk benne: Ruby, mert ez lesz Hédi új neve, pontosan ebben a családban lesz majd a legjobb kezekben. Őt szeretni fogják akár lát majd a szemével, akár nem fog látni és Ruby gazdijai mindent megtesznek azért, hogy ez a kutya támogatást, ellátást és orvosi ellátást kapjon, amikor szüksége lesz rá.
"Tudjuk, hogy Hédi / Ruby nem egészséges, és hogy neki orvosi segítségre van szüksége. Tudjuk, hogy azok a kutyák, akik költöznek, időre van szükségük, hogy megszokják az új környezetüket, és hogy esetleg még van néhány "furcsa szokásuk is van" ... De ugyan kinek nincs, nekünk is van ...
Az is világos volt számunkra, hogy egy család nem szokik össze csak úgy egyik napról a másikra, és hogy olykor vitára is sor kerülhet, de a szeretet és a következetesség mindkét fél részéről biztonságosabbá teszi a kapcsolatot... és mi meg vagyunk győződve arról, hogy ez a kutya is beleszokik és az esetleges problémákat közös erővel meg tudjuk majd oldjuk. Mi mindig elegendő időt hagyunk a kutyáinknak, annyit, amennyire szükségük van. És ez mindig bevált! Egyik-másiknál ez egy pár héttel tovább tartott, de ahogy az emberek, úgy a kutyák is különbözőek, mindegyikük mást tapasztalt meg, és ezért a kiindulási pontok is eltérhetnek egymástól.. és ezt nem szabad elfelejteni"!
Ez egy csodálatos hozzáállás és pontosan a legjobb, amikor élőlényekről van szó, legyen az bármilyen élőlény!
Ruby a következő szállítással elutazott és az új gazdija elvitte őt az állat-egészségügyi klinikába, egy szemorvoshoz. Ott megállapították, hogy egy olyan KCS (KCS) betegségben szenved, amely elsősorban a West Highland terrier fajtáknál fordul elő): a szem nem termel elegendő könnyet, a szem száraz, és úgy érzi, mintha folyamatosan smirgli-papír lenne belül, ami nyilvánvalóan nagy fájdalmat vált ki az érintett állatnál. Ha nem kezelik az állat szemét, lerakódások képződnek a szaruhártyán és az állat megvakul. Rubynál is kialakultak ezek a lerakódások, ami miatt alig látott valamit, és amellett szörnyű fájdalmakat élt át.
Az első intézkedés az volt, hogy az óránként beadandó cseppek mellé egy szemkenőcsöt is kapott. A cseppeket egész életében kapnia kell, talán ugyanúgy a kenőcsöt is, de ez majd később válik el.
Vele, újra és újra is felkeresik az állat-egészségügyi klinikát, de "Répácska" gazdijai számára teljesen világos, hogy ezeket a kezeléseket nem lehet "kikerülni" sőt ellenkezőleg ők örömmel látják, hogy van rá mód és lehetőség, hogy a kis, bátor szukának fájdalommentes életet biztosítsanak, és nekik csak ez, ami számít, és semmi más.
Idővel hihetetlen javulás áll be Ruby állapotában: a kezeléseknek köszönhetően ismét helyreállt nála a könnyképződés, aminek következtében majdnem teljesen eltűntek a pupillák fölötti lerakódások és a szemspecialista véleményezése alapján a látása napközben majdnem, hogy teljesen normális lett. A pupilla fölött és alatta még vannak lerakódások, ami miatt este, amikor a pupillák jobban ki vannak tágulva, rosszabb a látása...
De a legfontosabb dolog az, hogy Ruby hónapok óta már szinte fájdalommentes!
És ezt világosan látni is a viselkedésén! Látni rajta, hogy milyen boldog ez a pici egér, hogy mennyire élvezi a szabadságát és hogy milyen csodálatosan beilleszkedett a családba, milyen boldogan és elégedetten él együtt a másik két szukakutyával, és hogy mennyire ragaszkodik a gazdasszonyához.
És a gazdasszonya is időt szakít rá, hogy leírja, milyen nagy ajándék számára ez a kicsi kutya és ő meg van győződve róla, hogy a Cleo-hoz fűződő szeretet az, ami hozzáküldte Rubyt:
"annyira boldogak vagyunk, hogy a Ruby ránk talált, és hogy tenni tudtunk valamit azért, hogy számára boldog és fájdalommentes életet biztosítsunk. Nagyon szép mindezt átélni, ahogy ő nap, mint nap minél, és minél közelebb kerül a családhoz.
Ha csak belegondolok, hogy mennyi fájdalmat elszenvedett az a kicsi egér, az nagyon elszomorít.
És én nagyon hálás vagyok a férjemnek, hogy teljesítette a kívánságomat, azzal, hogy magunkhoz vettük a kicsit, jóllehet ő is először arra gondolt, hogy egyelőre ne jöjjön más kutya a családba ".
A gazdasszonya csak úgy áradozik róla, hogy "Répácska" milyen kedves és emberszerető, de azt is leírja, hogy olykor igazi kis "kemény dió" és fatájához hűen makacs, vagyis egy amolyan kis "terrier fejű")).
Kezdetben volt azért némi kis meglepetés is: néhány alkalommal egy kis halmot találtak a nappaliban. De hiszen honnan kellett volna tudnia azt, egy olyan kutyának, mint ő, aki eddig ott végezte el a dolgát ahol lakott, hogy az új otthonában ez nem kívánatos dolog.... Ruby gazdijai valóban nem örültek ennek, de megértőek voltak vele szemben, eltüntették a kis odacsinálását és nem bántották érte. Újra és újra felkínáltak odakint számára egy erre való helyet és Ruby gyorsan megértette, hogy a dolgát itt és nem a lakásban kell elintézni.
Ruby azt is teljesen normálisnak tartotta, hogy többször átásta magát a kerítés alatt, hogy szétnézzen a másik oldalon a szomszédoknál... és amikor visszajött látni lehetett rajta, hogy nagy érdeklődést tanúsít környezetének felfedezése iránt. Erről a szokásáról szintén letett az óta.
Viszont nagyon szeret sétálni ... nagyon élvezi, amikor előtte egy darabon autóval odahajtanak a séta színhelyére, mert, hogy az autózás számára a legnagyobb élmény! Aztán a végén jólesik neki a séta is, szép kényelmesen és komótosan...
De ha a kirándulási útvonal a ház mögötti réten át vezet el hosszan az erdő felé, akkor kérdően néz a gazdikra, mint aki ezt kérdezi: Nekem is jönnöm kell? Nem maradhatnék inkább otthon... Óóóh, emberek! ... Na, jó, de csak azért mert ti így kívánjátok.... És kérlek titeket: ne olyan messze... és ne túl sokáig! Pfffúj ... De végül ő is vele trappol a többiekkel.
Ruby közben nyaralni is volt a tengeren, ami nagyon szórakoztató volt számára: és ott az ujja köré csavarta a nagyapát is. Az idős úr mostanáig cicabarát volt, kutyákat odatartozóként kezelte, de nem tartotta őket az ő közvetlen barátainak... de most egészen más lett minden!
Ruby egy igazi nagy munkát végzett: a nagypapa teljesen el van ragadtatva tőle! 9. kép.
Csak nézzék meg: különösen erős napfénynél Rubynak most napszemüveget kell viselni, mert különben ismét lerakódások jöhetnek létre a szemében. Hát nem jó? Rubynak bár jól áll a szemüveg, de ő nem igazán szereti...
Ezért a gazdasszonya úgy döntött, hogy a szemüveget csak rendkívüli körülmények között kell viselnie, pl. a tengerparton üdülés közben, vagy télen, amikor hó van, és nagyon erősen süt a nap ... "Normális" esetben Répácskának hébe-hóba csak "gyakorlás céljából" kell a napszemüveget viselnie, de egyébként, ha pl. napsütésben az erdőben sétálnak, a gazdija gondoskodik arról, hogy Ruby főleg az árnyékban haladjon. Így segítik Rubyt és mi mind nagyon örülünk, hogy a szemproblémája megoldódott, és remélhetőleg nemsokára úgy lehet őt majd elkönyvelni, mint aki már teljesen fájdalommentes. Milyen jó dolog látni, hogy mivé lett ez a kis "kidobott" szukakutyus: egy kis vidám teremtés, akinek végül is gondtalan élet jutott osztálytársául, gazdijaival és a 4 - lábú barátaival együtt.
Szeretettel, pontossággal és következetességgel, a legtöbb problémát meg lehet oldani, ha ehhez még tisztelet és kevés higgadtság is párosul, azzal, hogy az emberek is nagyobb esélyt adnak az állatoknak, hogy azok a saját életritmusukat élhessék, illetve elegendő időt, amire szükségük van... Akkor valóban becsülettel és tisztelettel kezelték az új családtagot, és így egy boldog ember-kutya partnerség elé már nem gördülhet többé semmilyen akadály.
Mi a PHU -tól egyetérthetünk az gazdasszonnyal, amikor arról számol be nekünk, hogy mindez egy valóságos csodának tűnik neki, az, hogy ő és Ruby egymásra találtak.
Ruby életének e csodálatosan szép fejlődése –találni még egy ehhez hasonlót?
Állatvédelmi Centrum csapata
