Kis lépések... Kedves állatbarátok
Számunkra, mint állatvédő egyesület számára bizonyos gondolatok, megközelítések és előfeltételek egyszerűen olyan szabványok, amelyek között egyáltalán nem szerepel az állatvédelem...nos, egy ilyen szabvány számunkra többek között, pl. hogy ha az állatokat nem ivartalanítják és így tartják őket, akkor ahhoz, hogy ne legyenek utódok, ügyelni kell, hogy éppen milyen állatok tartózkodnak kint a kifutóban, és az csak természetes, hogy ott főleg az ivartalanított szukákra kell odafigyelni.
Ez azon szabványok egyike (talán nyugati) ... amely teljesen másképpen néz ki, azokban az országokban, ahol az állatvédelem még integrálásra szorul és az emberek fejében is el kell még ültetni ennek alapgondolatát. És pontosan itt, olyan segítőkre és kezdeményezőkre lenne szükségünk, akik az állatvédelmet csak nagyon óvatos és megfontolt toleráns viselkedés mellett vezetik be a lakosság körébe.
Mivelhogy semmi értelme nincs annak, hogy az emberek ajtóstul rontsanak be olyan emberekhez, akiket éppen most ismertek meg, egy állítólagos valami más és „jobb" ismerettel bombázni, vagy azzal megsérteni őket, hogy az állatokkal való viselkedésmódjukat kritizáljuk. Így csak nagyon lassan és valójában csak kis léptekkel haladunk előre ... olykor jobb, ha először olyan embereket ismerünk meg, akik maguk is állattartók, és ha már biztosak vagyunk abban, hogy kölcsönösen elnyertük egymás bizalmát, csak akkor induljunk el, lassan és türelmesen kanyarodjunk el az állatvédelem témakörének irányába.
És csak, ezután ha adódik egy olyan apropó, amikor erre szükség van, egy esetleges oltás, a terület tisztítása és fertőtlenítése ahol az állatok tartózkodnak, a kennelek/kifutók tisztítása vagy adott esetben egy tereprendezés....stb. stb. stb. Ha valaki állandóan egy témával foglalkozik, és azzal már jó ideje foglalatoskodik, olyankor sok olyan dolog válik számára nyilvánvalóvá, amire szinte nem is gondol és ösztönösen, majd hogy nem azonnal, azoknak az ismereteknek a birtokában cselekszik, amelyeket az idő múlása során sajátított el.
És így talán nem is csoda, hogy ha az ember olykor azon töpreng, mi lehet az oka annak, hogy mások nem úgy cselekednek, mint ahogy azt mi magunk magától érthetően jelenleg is tesszük? Nos, pont ennél a rutin-kérdésnél kellene megállni és pontosan behatárolni azt a tényt miszerint mások egy tőlünk teljesen más kiindulási ponton állnak és tisztába kell lennünk azzal is, hogy az-az út, amit mi már évek óta bejárunk, meglehet, hogy azon ők még csak most indulnak el. Így vagyunk mi a Csongrád Menhely projekttel is.
Az üzemeltető egy nagyon kedves és állatszerető ember, aki naponta odautazik az állataihoz, hogy legjobb tudása és lelkiismerete szerint ellássa, megetesse őket, egy olyan helyszínen ahol minden állat biztonságban érezheti magát. Ő ambiciózus és szorgalmas, és szereti az állatokat, amelyeket ellát! És ehhez semmi kétség nem férhet! Minden kutyát név szerint ismer, gyakran karjaiba felveszi, megsimogatja őket, és valóban azon fáradozik, hogy számukra jó életet biztosítson. Ott biztonságban vannak abban az értelemben, hogy nem kell az utcán élniük és erőszaktól védve vannak.
De a mi értelmezésünkben a biztonság azt is jelenti, hogy az állatok olyan tiszta kennelekben, kifutókban, illetve területen élnek, amelyek parazitáktól mentesek, hogy rendszeres oltást kapnak, hogy egy olyan csoport-kötelékben élnek, ami megfelel, és szabad teret biztosít számukra, ahol szabadon mozoghatnak, és ahol jó eledelt kapnak és egészségesek.
A Csongrád Menhelyen röviddel azelőttig még úgy volt, hogy állatbarátunk vágóhídról állati belsőségeket kapott ajándékba, amelyet saját maga főzött meg és adta oda enni a kutyáknak. Mi már az első látogatásunk alkalmával arra kértük az üzemeltetőt, hogy ne etesse többé az állatokat ezekkel a vágóhídi hulladékokkal, és hogy majd mi gondoskodunk eledelről, amit közvetlenül hozzá le is szállítunk. De úgy tűnik, hogy az akciónkkal semmire nem jutottunk - Csak annyi volt, hogy az állateledelt ideszállítani és kész! Legalábbis ezt gondoltuk! És oda is szállítottuk az állateledelt.
A következő látogatásunk alkalmával azonban ismét ugyanazt az undorító, vágóhídról származó főtt állati belsőségek szagát lehetett érezni, mint annak előtte, és... Az általunk szállított kutyaeledeles zsákok itt álltak érintetlenül. Gábor és az üzemelő között folytatott megbeszélések során kiderült, hogy az "ajándékba" kapott vágóhídi belsőségek, illetve ezeknek eltakarítása pénzbe került.....Megáll az ész, kapjunk a fejünkhöz, mert ha arról van szó , hogy valaki azért akarja jól etetni az állatokat , hogy meg ne betegedjenek , akkor az más. Gábor többszöri, megismételt és nyugodt hangú beszélgetések során elmagyarázta, hogy milyen előnyei vannak a tőlünk szállított eledeleknek, szemben a vágóhídról származó belsőségekkel... és ez valóban kb. egy évig tartott, amíg a Csongrádban lévő fiatalemberrel ezt a témát végre tisztázni tudtuk.
A legutóbbi látogatásunkkor örömmel állapítottuk meg, hogy a kemence, amiben órákig főtt a hús, már üzemen kívül volt, és a kifutókban sem lehetett többé látni azokat az elfeketedett húscafatokat. Ennek mi nagyon örültünk! Az ivartalanítás témája is mindig egy olyan kérdés volt Magyarországon, amelyet meg kellett vitatni. Sokan nem tartják szükségesnek az ivartalanítást.
A Csongrádban lévő állatbarátunk sem ivartalanítás párti. Úgy gondoljuk, hogy vele is meg kell értetni, hogy egy ivartalanított kutya semmivel nem kevesebb egy nem ivartalanított kutyától és, hogy az ivartalanítás azért szükséges, hogy elkerüljük a nem kívánt utódokat, mert, hogy annyi sok nem kívánt kutya kóborol szanaszét, akikről senki nem gondoskodik és rossz sorban élnek.
A Csongrádban lévő kollega már többször is fogadott be kutyaanyákat kölykeikkel együtt, vagy vemhes szukakutyákat, amelyek a menhelyen hozták világra a kölykeiket. Az érintett szukakutyák részére ez természetesen minden esetben pozitív volt. A támogatásunk legelején többször is láttunk ott olyan anyákat, melyeket kölykeikkel együtt a többi kutyák közé helyeztek el, ahol amellett, hogy nem volt nyugodalmuk, a hely több mint egészségtelen és veszélyes volt számukra, a kutyaanya és a kölykei részére megannyi szétszórt szenny és szemét között, úgy hogy az Állatvédelmi Centrum kollegái gyakran vittek át a farmra ilyen kis családokat, ahol az anyák védett és nyugodt helyen tudták felnevelni a kölyköket.
Aztán, ezeket a kis csöppségeket is a megfelelő korban kell majd beoltani, hogy biztonságos életkezdést biztosítsunk számukra, egyszerűen ekkor még nem láttuk teljesen világosan, vagy nem ismertük fel a valós helyzetet, hogy mi lesz, ha majd ezek a kicsik kifutkosnak az anyjuk hasa alól…….. Mindez fontos számunkra, és időt vesz igénybe, hogy azoknak a fejében is megérődjön ez a dolog, akik segíteni akarnak és készek arra, hogy megpróbáljanak mindent úgy csinálni, ami a leghelyesebb. Az utolsó látogatásunk alkalmával is volt ott a menhelyen egy fiatal kutyaanyja kölykeivel együtt és ezúttal egy műanyagkosár volt számukra odahelyezve friss takarókkal kibélelve, és a hely ahol elhelyezték a kis családot, szalmával volt beterítve a kicsik számára.
Nagy öröm volt látni, amikor a kutyák jólétének érdekében elfogadták az ötleteket, amit aztán meg is valósítottak. Azonban a kis család lakóterének ajtaja rossz volt, egy lyuk volt, rajta amelyen keresztül átfértek a kicsik és félő volt, hogy a "kirojtosodott" faszélek sérüléseket okozhatnak nekik. Azt követően, hogy szóba hoztuk, az állatvédő kollegánk még az ott tartózkodásunk ideje alatt kijavította, úgy hogy a lyukat egy darab friss fadeszkával fedte be, elhárítva ezzel a veszélyt. Ez is egy siker volt! Tudjuk, hogy mindeközben Csongrádban a helyi viszonyokhoz képest nagy lépések valósultak meg, és ami még ennél is fontosabb, hogy ezek a lépések és intézkedések szép csendben lopakodtak be az üzemeltető szívébe, amelyek megértésre és elfogadásra leltek, mint legjobb megoldás az állatok elhelyezésére, nemcsak az övék... de minden állat életének a javára! Ez olyan örömteli!
És ezt csak akkor lehet megérteni igazán, ha az ember azoknak az embereknek a kiindulási szituációjába képzeli bele magát, akik sokszor nagyon nehéz körülmények között tárták fel nagyra szívüket négylábú barátaink előtt, akik minden lehetőt megtettek azért, hogy segítsenek állatbarátaikon illetve a lehetséges veszélyektől megvédjék őket ...még azoktól az emberektől is, akik erőszakot alkalmaztak ellenükben, vagy akár meg akarták őket ölni! Nos, most láthatják ezek az emberek, hogy mit jelent számunkra az állatvédelem... , akik először kételkedtek, és azt gondolták magukban " tulajdonképpen mit akarnak ezek? Nem is ismerem őket. ... és mi köze van ehhez az én kutyámnak..?
És itt most egy másik problémával is konfrontálnunk kellett, amivel nem igazán voltunk előtte teljesen tisztában: a magyar férfiak (legalábbis azok, akiket vidéken ismertünk meg...) nem igazán úgy beszélnek a nőkkel , mint ahogy azt mi életünk során Németországban megtapasztaltunk, vagyis, hogy elsőkben nem igen tekintik őket úgy, mint tárgyalópartner. Számunkra ez elsődleges feladat... Mivelhogy valahol mindig a nők vannak a kiindulási pontoknál... (kollégáink Ton és Gábor persze, ők kivételek...), de a PHU- nál 99% -os nőarány van...
És akkor érkezik erre a privát menedékhelyekre 2 hölgy, akik barátságosan beköszönnek, megnézik a kutyákat, el vannak ragadtatva, elszórakoztatják őket és kinyilvánítják azon konkrét elképzelésüket, hogy miként lehetne a kutyák életét rövid időn belül, jobbá, kellemesebbé és fajtájukhoz méltóbbá tenni! Ezt természetesen nem nyilvánítják ki szó szerint, csak lassan és óvatosan közelítenek rá a dologra.
Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan sok állatszerető magyar embert zavar és még némi időt vesz igénybe (és türelmet) még mielőtt a hölgyeket egyenértékű partnereknek, vagy akár kisegítő partnereknek fogják elfogadni. A Csongrádban úgy volt, hogy a PHU - hölgyeknek mindig szabad bejárásuk volt minden állathoz, érintkezhettek velük, kitrágyázták a kenneleket, feltakarították a kifutókat és szekerekkel elszállítottak minden szemetet...de az üzemelők nem beszéltek velük...és a kommunikáció is csak kizárólag Gáboron keresztül történt.
Az utolsó látogatás alkalmával is volt úgy, hogy amikor a hölgyek valamilyen témába kezdtek az állatokhoz fűződő szeretet kinyilvánításán kívül, velük semmilyen más közös nyelvet vagy hangnemet nem ütöttek meg. Na de ilyet!
Hát igen, és akkor, minduntalan amikor valamit meg akartunk valósítani, dolgokon változatni abból a célból, hogy az állatoknak jobb életet biztosítsunk, ilyenkor nekünk először 2 lépést vissza kellett lépni, egy halom előkészítő munkát megtervezni és elvégezni, hogy aztán egyáltalán közelebb juthassunk a tényleges projekthez. Igen, és aztán ... aztán jön a legfontosabb pont: mindenekelőtt javaslatainkat ismertetnünk kell az üzemeltetővel, el kell magyarázni neki, meg kell őt győzni arról, hogy bizonyos dolgokat miért szeretnénk megváltoztatni , és miután sikerült meggyőzni őt, csak azután láthatunk hozzá a projekt tényleges kivitelezéséhez szükséges feltételek megteremtéséhez...és ami időbe telik, és részben nem kevés időbe... és pontosan ez az, amit mi úgy nevezünk, hogy " állatvédelem kis lépésekben"
De az, aki korábbról még nem ismerte az állatvédelmi hozzáállásunkat, aki meghallgatja az ötleteinket, ezeken elgondolkozik, szabad teret ad nekik, ezekben kicsit támogat minket, vagy egyikük-másikjuk egy idő után megváltozik az állatok irányába, ez már magában is nagyon nagy lépést jelent az állatok javára... és amiért mi nagyon örülünk, és nagyon büszkék vagyunk a Csongrád Állatmenhely vezetőjére!
Bizonyára el tudják képzelni, hogy mennyire elégedettek voltunk, amikor ez az állatbarát először hívta fel Gábort és azt mondta: „az egyik kutyánknál olyan egészségügyi probléma van, amivel egyedül nem tudok megbirkózni! Kérlek, gyere és segíts! " Mi a projektünkön keresztül továbbra is szívesen segítünk a Csongrád Menhelyen és meg vagyunk győződve róla, hogy ez egy további jó előrelépést jelent majd az állatok javára.
Kérjük, hogy támogassa továbbra is ezt a projektet, ezzel biztosítva, hogy mi is segítséget tudjunk nyújtani az üzemelőnek, és hogy a Csongrád Menhelyen lévő állatok érdemi életet élhessenek. Kérjük szíves megértését, amiatt, hogy a bemutatott projekt megvalósításához éppen az itt felsorolt okok miatt időre lesz szükség.
Köszönjük szépen!
Pfotenhilfe Magyarország csapata Állatvédelmi Centrum csapata
