Gregory Berns az Egyesült Államokból és Miklósi Ádám Magyarországról már számos tanulmányukban kimutatták, hogy a kutyák szociális agya és embereké nagyon hasonlóan ketyeg.

A vizsgálatokhoz úgy képezték ki a kutyákat, hogy azok a feladatok megoldásánál a manapság még nagyon hangosan működő szkenner-készülék alatt fülvédőkkel ellátva teljesen nyugodtan fekve maradjanak, hogy munkaközben az agyukat jól meg lehessen figyelni.

A vizsgálat eredményei nagyon meghökkentőek voltak, mivel a mérések egymással nagyon hasonló funkciókat tártak fel a kutyák és az ember szociális agyközpontjában. A tükör-neuronokat már Giacomo Rizzolatti, egy neurofiziológus is vizsgálta.

Ezeket ő 1992-ben fedezte fel először. Ezek az idegsejtek az agyunk ugyanazon részét aktiválják, mint amikor mi egy tevékenységet aktívan végzünk, vagy pl. egy tevékenységet megfigyelünk.

Példaként itt az ásítás jelenségére gondolunk. Ha az ember egy másik ember jelenlétében ásít, ez azonnal egy olyan reflexet vált ki a másikban, hogy ő maga is ásításra kényszerül. Nos, ez az ember és a kutya között is megtörténik! A kutya minél jobban ismer egy személyt, ez a jelenség annál gyakrabban történik meg közöttük.

Ahogy erre Teresa Romero kutatónő a kutyák képességének kiértékelésében is utal, a kutya ez által érzelmileg egy hozzá közel álló ember lelkivilágába illeszkedve akar empátiát kelteni.

A farkasok pl. magasan szocializált ragadozók, amelyek csoportban vadásznak. Vadászat közben különböző, pontosan illeszkedő szerepkörökben dolgoznak. A csoport munkáját mindegyiküknek a fejében kell tartani, és a sajátjukat a helyzetnek megfelelően rugalmasan kezelni. A farkasok csak csoportban élve képesek a túlélésre.

Ez kölcsönös empátiát igényel, hogy az egyik ember át tudja érezni a másik ember érzését, vagy pedig ismerni a "Theory of Mind” (TOM) elméletet, ahogy ezt a tudósok is nevezik.

Mivelhogy az emberek agyának a ketyegése sem sokban különbözik ettől.

Az őskőkorszakban is pontosan úgy vadásztak, mint a farkasok is. Ugyanazon a területen vadásztak ugyanolyan kollektív módszerekkel. Csak a farkasok a végtelen nagy hideg puszták nagyobb vadjaira történő vadászat tekintetében már jóval több tapasztalattal rendelkeztek, de erre minden okuk megvolt.

Lesen, vadászat közben a zsákmányon és a döghúson az emberek és a farkasok mindig összekülönbözhettek egymással. Ők bizonyára jól ismerték egymást. Talán még egy olyan hagyományos együttműködést is kifejlesztettek egymás között, mint ahogy az manapság is megvan a farkasok és hollók között. Mindenesetre a farkas és az ember összejöttek egymással, végül is egy ilyen kapcsolatból fejlődött ki a kutya.

Ők immár 20.000 éve élnek egymás mellett közös harcban a túlélésért, akkor, amikor az első emberi kultúrák még kialakuló-félben voltak. Valószínűleg az első kecske és juh háziasítása is aligha lehetett volna sikeres a kutyák segítsége nélkül.

A kutya segített a magántulajdon, házak, raktárak és műhelyek feltételeinek a kialakulásában.

Ő őrizte a magántulajdont és már több ezer éve számtalan funkcióban dolgozik együtt az emberekkel. Sikerült neki beilleszkedni az emberek feladatköreibe és azokat önállóan, vagy velük együtt rugalmasan végrehajtani. A kutyánál egyetlen más állat sem érti jobban az emberek kommunikációját.

A kutya még ma is az ember szociális partnereként teszi magát hasznossá. Ez a szoros kapcsolat különösen az állatvédő terápiánál fejti ki hatását, pl. hogy növeli a diákok tanulási sikerét, valamint jól közérzetet és szociális meleget teremt.

A kutya tényleg a legjobb barátunk. Ő örül nekünk, mint szociális partnerének, amikor hazajövünk.

Mi emberek, ebben a kapcsolatban, vezető partnerként, manapság már ritkán bánunk velük úgy, mint igazi barát, és ha egyáltalán mégis, akkor ez inkább egyénileg történik, mintsem társadalmilag.

 Állatvédelmi Centrum csapata

(Forrás: Christoph Jung diplomás pszichiáter.)